Liberty Prescott

LIBERTY PAYTON PRESCOTT

SZÜLETTEM CONNECTICUT-BAN, WATERBURY VÁROSÁBAN, 1993. 04. 16 – ÁN. A NEVEM LIBERTY PAYTON PRESCOTT , ÉS ELISMEREM, HOGY ELŐRE KITERVELT EMBERÖLÉS VÁDJÁBAN BŰNÖS VAGYOK.

18 éve születtem, East Waterbury-ben. Anyám ekkor 18 éves volt, bolti eladó és kurva. Apám 32, a Connecticut megyei legnagyobb bűnszervezet, a Butterfly embereként működött. Rövid ideig kefélte anyámat, utána lelépett. Én alig 8 hónapra rá világra jöttem. Innentől fogva mindenhová a Szabadság nevét kellett magamon hordanom. Apámat soha nem láttam. Állítólag 3 éves koromban egy hartoni vízmosásban találták meg a hulláját - egy üzlet balul sült el. Anyámat nem rázta meg a dolog. Akkoriban nem sok dolog volt rá hatással, mivel az élete nem úgy alakult, ahogy eredetileg tervezte, éppen ezért gyógyszerezni kezdte magát, és igazán kevés információ jutott el hozzá (gyakorlatilag) drogos kábulatán át. Sűrűn jöttek fel hozzá férfiak, akik sosem maradtak egy óránál tovább. Ilyenkor ő bezárt a gardróbszobába egy bili és egy palack víz társaságában, hogy megteremtse a nyugodt körülményeket a másodállásához. Láthatóan megfeledkezett az ellátásomról. Nem sűrűn volt otthon étel, ruhákat nem kaptam. Nyomorult egy környéken volt a lakásunk, nem is tűnt fel senkinek hogy koszos és alultáplált vagyok. Amint tankötelezetté váltam (és természetesen nem jelentem meg az iskolában), a gyermekvédelmisek eljöttek hozzánk. Két öltönyös faszi, akikre akkor még megmentőimként tekintettem, tök mindegy milyen emberek is voltak valójában. Elvittek anyámtól. Neki talán 1-2 hét után feltűnt, hogy valami mintha hiányozna a lakásból, mert jól szituált, megtört nőt játszva eljött hozzám az intézetbe. Vissza akart vinni a pokolba. 1,5 hónapon keresztül elég meggyőző alakítást nyújthatott, mert végül visszautaltak hozzá. Most jobban összeszedte magát, rávitte a lelkiismerete, hogy foglalkozni kezdjen velem, ezért bevett az üzletbe. Iskolánkívüli elfoglaltságként biztosította nekem az állandó lehetőséget, hogy különféle fickók kabátzsebeit kutassam át, mialatt ő a másik szobában dug velük. Jó anyaként hamar megismertetett az ehhez szükséges ideológiai rendszerrel: "törődnünk kell magunkkal, kicsim, ezért néha el kell vennünk a tehetősebbektől egy kicsi felesleget, a boldogságunk érdekében". Fogalmam sincs, honnan szedte, hogy az az én boldogságom is, ha bedrogozva fekszik a földön, vagy egy kiadós piálás után reggel a saját hányásában ébred. Az ominózus lelkesítőbeszédek legismerősebb szavai mégis ezek voltak: "ugye, segítesz anyunak?". B*zd meg, anyu.
A suliban szinte semmit sem teljesítettem. A tanáraim lassan kezdték azt hinni, hogy fogyatékos vagyok. Holott csak a tanulmányi szempontokat figyelembe véve rám kellett volna sütniük, hogy "ingerszegény környezetben nőtt fel". Hiába ültem a sulis könyvtárban, és olvastam rengeteg könyvet... Nem volt otthon se tévé, se lexikon, se normális ember, aki szerint az iskola nem "az a rakás szar". Szép lassan lemaradtam, aztán kisegítő osztályba kerültem. 11 éves koromig az életem ugyanabból állt: felkelés, suli, ebéd, suli, kisegíteni anyámat, vacsora (ha volt). Aztán 2004-ben kezdett elegem lenni. Jött pár új srác a sulimba, azok a tipikus helyi vagányok, akikhez titokban mindenki tartozni akar. Ha anyám kezdte el az elrontásom, akkor ők befejezték. Kinyitották előttem az ajtót a 3. világba, ami nem a suli volt és nem a nyamvadt lakásunk. Elvittek magukkal a városban mindenfelé, mutattak zenét, ruhákat, vadságot. 12 évesen cigiztem és smároltam először. 16 évesen piáltam, buliztam és csavarogtam. Ellógtam a suliból, inkább falfirkákat és spanglit gyártottam, deszkáztam, mindeközben pedig könyveket loptam a sulis könyvtárból. Sosem kaptak el. Anyám kezdett teljesen kikészülni, lassan 50 évesnek tűnt, pedig nem volt több 34-nél. Azt akarta, hogy segítsem továbbra is őt. Minden vágya volt, hogy magához láncoljon, és élete végéig engem mérgezzen. Bezárt a lakásba, nekem jött, felpofozott. Akkor kezdtem komolyan drogozni. Ha buli volt, eki, ha lazulás, spangli. A valóságom így is elég torz volt, ezért a mámorhoz fordultam felszabadulásért. Mindegy volt, mitől kaptam meg ezt, csak hasson - felrepítsen vagy elaltasson. Komoly függővé váltam, de nem is akartam lejönni a szerről. Anyám nem tudott megfékezni, a haverjaim nem is próbáltak. 17 éves voltam, és egyre lejjebb tartottam. Egyedül romboltam a jövőmet, augusztus 22-én pedig saját kezűleg elpusztítottam. Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki fogdos. Anyám egy kuncsaftja itt maradt, hogy feltérképezze a "terepet". Hozzászoktam már az ilyesmihez, és bár hideg zuhanyként ért egy ilyen ébresztő, mégis azt hittem, hogy elbánok vele. A férfi lefogta a kezem, miközben fölém nehezedett és az övével babrált. Próbáltam elrántani a karom, majd teljes erőből ágyékon rúgtam. Felordított és elengedett. Azonnal oldalra fordultam és legurultam az ágyról. Felguggoltam, és miközben a férfi felém fordult, teljes erőből orrba vágtam a tenyerem alsó részével. A csontja elroppant, ő pedig elkezdett durván káromkodni rám meg a kicseszett, kurva anyámra. Teljesen felbőszült, ezért még párszor fejbe vágtam. Közöltem vele, hogy takarodjon, ő pedig hörögve kihátrált a szobából, szitok- és fenyegetésáradat közepette. Hogy még visszajön, sőt még este visszajön! Sejtettem, hogy ezek nem üres szavak - igazam lett. Meg akart erőszakolni, és most a bosszú is hajtotta. Felkészültem rá, hogy meg kell védenem magam. Joshtól, az egyik legjobb haveromtól szereztem a pisztolyt (ami később a gyilkos fegyverré vált). Aznap este két férfi törte ránk az ajtót. A pisztoly nálam volt, töltve, élesítve. Csak meg kellett húznom a ravaszt - bumm, bumm, bumm, bumm. Négy lövés. Elég szarul céloztam, egy az ajtókeretbe ment, egy a magasabbik támadó lábát találta el, kettő pedig az alacsonyabbik (a bekötött orrú) mellkasába fúródott. Ő elterült, a társa elmenekült. Tudtam, hogy mi történik. Mintha kirepültem volna a testemből, zsibbasztó gondolatokkal a fejemben felmarkoltam egy csomó készpénzt és a testen át léptem ki az ajtón. A halál 22:15 és 23:30 között állhatott be (hogy a későbbi vádiratot idézzem). Nem volt kiutam. Börtön, börtön, börtön - egy szó, Damoklész kardjaként lebegett fölöttem. A tetoválószalonba mentem. Tudtam, hogy vége a szabadságnak, az itteni barátságaimnak, a ciginek és a drognak. Elvonási tünetek. A jobb lapockámra varrattam egy szöveget: I was throbbing; it shook the bed. I was more alive than I could bear. 2 hét múlva kezdődött a tárgyalás - 15 évet kaptam.

ALEXANDRA – 15 – 3 éve – LARA JADE