Carolyn & Colin - Társalgó

Miss Reed
vagyis a dögös szöszi

Unalom a köbön. Ritkán szoktam ennyire unatkozni , de most konkrétan kezdtem átcsúszni a halál közeli állapotba. Mindenki fáradt volt és melege volt , a legtöbben zuhanyozni mentek így még a folyosókon is alig lézengett valaki. Késő délután volt. Végigjártam a folyosókat és végül a közösségi szoba vagyis a társalgó felé vettem az irányt mivel job ötletem nem maradt. Nem vagyok olyan mint a többiek. Nem fogok leülni olvasni életem legunalmasabb óráiban. Az nem olyan érdekes. Inkább keresek magamnak valami kis helyzetet. De mi van akkor ha senki sehol vagy csak éppen a szobájuk felé mennek az emberek. Belöktem a társalgó ajtaját és beléptem. Itt sem volt túlságosan nagy tömeg. 10-15 ember lézengett, de ezek is nagyban el voltak foglalva valamivel. Végülis lecsaptam magam az egyik kanapéra és imádkoztam a csodáért , hátha történik valami és nem fog megölni az unalom bár erre nem sok esélyt láttam. Körbenéztem és csüggedten tapasztaltam, hogy az emberek 80%-a fiú és akik vannak lányok nem igazán tartoznak azok közé akik valaha is érdekeltek.
Halkan felsóhajtottam és ekkor akadt meg a szemem egy hosszúlábú szöszin. Mellső domborulatai próbára tették a ruha anyagát.
-Carolyn Reed…-mondta az egyik srác aki éppen lecsapódott mellém.
-Oké kössz az infót.. elhúzhatsz…-mondtam neki úgy , hogy rá sem néztem. A hangját is felismertem Percy volt az. Számítógépes hekker. Itt nem sokra ment a tudományával , mivel se net , se mobil, se számítógép. Na ez a szopás. Halkan megköszörülte a torkát majd felkelt és tovább ment. Nem szokásom szivatni másokat, de vannak akiket rühellek szimplán azért mert olyanok amilyenek. 2 hónapig volt Percy a lakótársam és idegileg készített ki azzal, hogy dumált. Folyamatosan. Emellett mindenkinek tudta a nevét és mindenkit ismert, csak a többiek nem akarták volna ismerni őt csak ez nem esett le szerencsétlen gyereknek. Végülis felkeltem és megindultam a szöszim, Carolyn Reed, felé.

Az unalom nálam azóta, hogy itt kell élnem, kezdett állandósulni. Tekintve, hogy én azok közé tartoztam, akik már az idősebb korosztályt képviselték, így a tanulás sem úgy ment nálam, mint a legtöbb bentlakónál. Ezzel persze nem is volt soha túl nagy gondom, legalább egy kicsit több időt tölthettem más dolgokkal, mint a körülöttem lévők.
A mai nap azonban kivétel volt ez alól. Délelőtt ugyan beugrottam a könyvtárba, és el is töltöttem ott körülbelül két órát, végül csupán három könyvvel a hónom alatt távoztam. Ezek közül kiválasztottam a leginkább nekem tetszőt, és beültem vele a társalgóba. Akkor még senki nem volt ott rajtam, és a fullasztó melegen kívül. Rövid szoknyában, és pántos felsőben ültem hát, hogy ne legyen olyan vészesen melegem. Hosszú lábaimat előre nyújtottam, elfoglalva az egész kanapét, ami a rendelkezésemre állt.
Már pár fejezetet vígan elolvastam, amikor elkezdtek beszivárogni az emberek. Csak néha pillantottam fel, de azok is pár másodpercesre sikerültek, aztán ismét arra koncentráltam, ami előttem volt. Időnként beletúrtam a hajamba, hogy a kósza tincsek ne lógjanak a szemembe, és arról ábrándoztam, hogy egy szál cigi a számhoz érhetne a közeljövőben.
Gondolataimat végül a szemem sarkából észlelt mozgásnak sikerült megszakítania, mire felkaptam a fejemet, és végignéztem a felém közeledő srácot. Egyértelmű volt, hogy fiatalabb nálam – nem mintha zavart volna -, de előnyére legyen mondva, még így is tetszetős volt a látvány, így néhány másodpercen belül újra visszatértem a könyvemhez. Nem hiányzott semmiféle balhé, ha esetleg rám fogná, hogy bámultam. Voltak ilyen elmebetegek, vagy legalábbis labilis idegállapotúak, és őket szívesebben kerültem el, minthogy beszólogattam volna nekik. Azért kicsit mulatságos az egész helyzet, hogy néhány férfi, vagy fiú tekintete zavarba tudott hozni azok után, amilyen élet nekem jutott.
Nem bírtam ki, végül megint felnéztem, jól áttanulmányozva az arcvonásait, a szemem elé lógó szőke tincseken át. Jó volt, mert legalább nem volt annyira feltűnő, hogy őt néztem, bár az sem volt kizárva, hogy élvezte az egészet. A tekintetünk csak egy percre találkozott, de az elég beszédesre sikeredett, én mondom.

Miss Reed
vagyis a dögös szöszi

Általában el tudom magamat foglalni. Az unalommal nem sokáig szokott problémám lenni, ma csak szimplán nem volt eddig mázlim és itt most az eddigen van a hangsúly. A mai napi szórakozámon is viszonylag biztsonak tünt egy csinos kis szöszi képében. Hosszú lábak, miniszoknya, pántos felső. Nem tipikusan az a jókislány szerelés úgyhogy már 80%-ban biztos lehettem abba, hogy remekül el tudnánk mulatni az időt mi ketten. Kivéve akkor ha a ha túlságosan labilis a természete. Bár mondjuk túlságosan higgadtnak tűnt. Elkaptam egyszer a tekintetét. Akkor indulás tohamra. Odamentem hozzá a kanapéhoz. Amikor odaértem Vigyorogva felemeltem a lábát és leültem mellé a kanapéra és a lábát az ölembe raktam. Vigyorogva az arcára néztem.
-Colin…-mutatkoztam be neki vigyorogva
-Te meg Carolyn vagy.. legalábbis ha a gépfüggő gyíkgyerek jól tudja…-mondtam halkan nevetve miközben az arcát figyeltem. Körülbelül 1 % esélye volt annak, hogy Percy tévedett a lány nevével kapcsolatban. A kis seggdugasz tud mindent. Mindenkiről mindent. Tudja a neveket, ki-mit tett és, hogy még meddig fog itt rohadni a rácsok között.
Vigyorogva végigcsúsztattam a kezemet a lány combján miközben a szemeit figyeltem.


//sorry hogy rövid lett//

Halál nyugodtan ücsörögtem tovább, hiába ért egyre közelebb. Valahogy nem tartottam attól, hogy bármi bajom eshetne miatta, és mivel egyébként is felkeltette az érdeklődésemet, így belementem abba, hogy odajöjjön hozzám. Természetesen, ha nem lett volna kedvem a társaságához, akkor bizonyára már rég felálltam volna, hogy magam mögött hagyhassam a helyiséget, és a saját szobámban olvasgathassak tovább. A hangsúly azonban a ha szócskán van, ugyanis nagyon is volt hozzá hangulatom.
Mikor leült mellém, pont megint sikerült belemerülnöm az éppen olvasott történetbe, így kicsit váratlanul ért, hogy már el is jutott hozzám. Nem kezdtem el felháborodottan kiabálni, vagy hisztizni, hogy mégis mit képzel magáról, egyszerűen csak oldalra tettem a könyvet, megjelölve, hogy hol jártam, és kíváncsian néztem rá, viszonozva a tekintetét.
- Csak Carrie - bólintottam, helyeselve arra, hogy egyébként jól tudja a nevemet. Nem volt titok senkié, de én nem sűrűn hangoztattam, ha már itt tartunk. Nem voltak ugyan ellenségeim, de különösebben barátaim sem. A nők amúgy sem olyan egyszerű esetek, valami bajuk mindig van egymással, és ez alól sajnálatos módon én sem vagyok kivétel, bármennyire is szeretnék.
Továbbra is álltam a pillantását, miközben ő elkezdte megsimítani a combomat. Csak annyi időre néztem le, hogy lássam, tényleg libabőrös lettem az érintésére, nem csak képzeltem. Ám amilyen hamar elkalandoztam, olyan gyorsan kerestem újra a tekintetét. Zöld szemeimben kíváncsiság csillogott, és már csak azért sem akartam mozdulni, hogy megtudjam, mit szeretne tőlem. Persze bármennyire is szerettem volna, nem tudtam megállni, hogy ne szólaljak meg két percen belül.
- És mondd csak Colin... - a hangom kicsit rekedt, és fátyolos volt, de tipikusa az a fülbemászó fajta. - Az izgat fel, ha ingyen pornóval szolgálhatsz másoknak, vagy az indít be, ha körülbelül három percen belül minden tekintet ránk fog tapadni, és minket fognak nézni? - enyhén oldalra billentettem a fejemet, mialatt még mindig a válaszát, vagy legalábbis valamiféle reakciót vártam. Közben egyik kezemmel a hajamat igazítottam meg, a másikat pedig könnyeden feltettem a kanapé háttámlájának tetejére.

// semmi baj : ) //

Miss Reed
vagyis a dögös szöszi

Szóval csak Carrie. Lehet becézgetni ez tetszik. Nyilván nem szereti a neve hosszabbik változatát vagy mindenki ilyen kivételes helyzetben van, hogy a becenevén szólítsa. Nálam régen sem próbálkoztak a Colin lerövidítésével szóval vagy nem volt hozzá fantáziájuk vagy a Colin is megfelelt nekik. Egyébként is rühelltem ha a fiúneveket becézgetik. A másik dolgo amit ki nem állhattam az az volt amikor megkérdezték, hogy hogyan hívnak-Colin Westwood-és , hogy hogyan szólíthatnak… ööööhm. Colin-nak értelenszerűen mivel az a keresztnevem. Westood-nak csakis a gimis baseball csapatban szólítottam vagy 22-nek mivel az volt a számom. Amikor lenézett a kezemre követtem a tekintetét. A bőre libabőrössé vált a puszta érintésemtől. Ez egy hatalmas vigyort csalt az arcomra, ismét. A hangja határozottan cseng, nem olyan kétségbeesetten halovány. Enyhén rekedtes. Igazán szexis. A kérdését egy halk nevetéssel díjaztam.
-Talán mind a kettő… egy kicsit… rólad nem szívesen mondanék le, de a helyszínt hajlandó vagyok beáldozni….-mondtam vigyorogva. Komolyan én tényleg ilyen jópofa vagyok, hogy nem ragaszkodom a társalgó enyhén tömegszagú falaihoz, csakis a lányhoz. Tetszett a lány. Jól nézett ki. A külsője olyan volt, hogy az utcán a haverjaim spontán szívrohamot kaptak volna ha meglátják. Én meg itt taperolom a combját és a teste egyértelműen válaszol nekem, hogy nem vagyok számára közömbös. Körbenéztem a szobában és már most elég sok tekintet szegeződött rank, úgyhogy eleresztettem egy sóhajt és elvettem a kezemet a combjáról, bár a tekintetek fele még így is rajtunk maradt hátha láthatnak még valami akciót. Újra a lányra húztam a tekintetem bár először kicsit eltévdtem a mellső domborulatin mire eljutott a szemem a szeméhez.
-Tudsz valami elviselhető helyet… ahol kicsit kevesebben néznének?-kérdeztem vigyorogva. A tekintetem a mosdó ajtajára villant majd vissza a lányra és megvontam a vállamat.

- Hm, hogy te milyen figyelmes fiú vagy, Colin… - mondtam meglepettséget tettetve, de utána ajkaim halvány mosolyra húzódtak, miközben őt figyeltem szüntelenül. Tisztában voltam azzal, hogy lebuktam – már ami a libabőrösséget illeti -, de nem éreztem magamat zavarban miatta. Ennek az a rendkívül egyszerű oka van, hogy megszoktam, hogy az ellenkező nem hatást gyakorol rám. Mindegy, hogy milyen mértékűt, de valamit mindig kiváltanak belőlem. A közelségük, az érintésük, vagy egyszerűen csak a pillantásuktól is képes a szívem hevesebben verni. Elég furcsa dolog ez, én mondom. Főleg, hogy akaratomon kívül történik mindez, más nők meg, ha akarják, sem tudják a férfi tudtára adni, hogy teljesen oda, meg vissza vannak tőle.
- Ne is gondolj rá – ingattam a fejemet lemondóan, és közben kicsit közelebb hajoltam hozzá. – Én nem az a mosdóban kefélős nő vagyok – közöltem határozottan. Ez igaz is volt, én mindig jobb körülmények között végeztem a munkámat, nem úgy, mint azok, akik ki voltak téve az utcára. A luxusprostituáltak valahogy egészen más kategóriába sorolhatóak, még akkor is, ha ugyanúgy törvényt szegnek, mint az utcán ténfergő társaik.
- A könyvtárban hátul vannak kisebb olvasótermek. Ott nincsen kamera sem, ha jól tudom. Vannak az ablakok előtt reluxák is, és bent kanapé… - búgtam a fülébe hívogatóan, miközben a kezem a combjára siklott, és kicsit meg is szorítottam, jelezve, hogy még korántsem végeztünk. – Pár perc múlva gyere utánam – mondtam nemes egyszerűséggel, majd felálltam, mit sem törődve azzal, hogy a bugyim kicsit kivillant. Colin úgyis látni fogja, a többieknek meg legalább volt egy jó napjuk. – Ez az egy lehetőséged van, ne szalaszd el! – ajánlottam bájosan mosolyogva, azzal megfogtam a könyvet, és már el is indultam kifelé, hogy követhessen.

Miss Reed
vagyis a dögös szöszi

A mosdó tényleg nem volt annyira jó ötlet, de végülis nekem mindegy lett volna ha megdughatom. Figyeltem, követtem minden mozdulatát a szemeimmel , még a lába közé is nyerhettem bepillantást annak ellenére, hogy még nem is történt semmi. Vigyorogva figyeltem ringatózó hátsófalát miközben kifelé haladt. Még csak gondolkoznia sem kellett a helyszínen. Lazán rávágta egybúl, hogy mi a legideálisabb hely. Valszínüleg gyakran volt már szüksége egy ilyen szobára ahol nem láthatja senki. Kicsit vártam. Egészen addig amíg ki nem ért az ajtón és a többiek fel nem adták, hogy bámuljanak. Ez körülbelül 5 percet vett igénybe mivel utána ők már biztosra vették, hogy nem lesz semmifelé nézhető dologban részük. Lassan felálltam és elindultam az ellenkező irányba. Végigfutottam lent az udvaron és onnan mentem be a folyosóra. A kezeimet a zsebeimbe süllyesztettem és lazán sétáltam végig a mosdók előtt majd benyitottam a könyvtárba. Nem voltak túl sokan. Végigsétáltam a sorok között és levettem egy könyvet, meg sem nézve a címét és benyitottam az egyik olvasószobába. Úgytűnik ehhez van valamiféle érzékem mivel egyből megtaláltam a lányt. Leraktam a kis asztal szélére a könyvet. Görög mitológia. Halkan felnevettem. Végülis a görög istenek elég jók voltak abban, hogy mindenkitől legyen egy-egy gyermekük szóval elég hormongazdak népség.
Odaléptem a lányhoz vigyorogva.
-Elég jó helyválasztás...-mondtam vigyorogva.

Sokkal hamarabb odaértem, mint ő, de ez nem is volt igazán újdonság, tekintve, hogy sokat jártam a könyvtárba, ergo elég jól ismertem az idevezető legrövidebb utat is. Ajkaimon halvány mosoly jelent meg, amikor beléptem az ajtón, hónom alatt a könyvvel. A könyvtáros már ismert engem, így egy pillanatig sem találta furcsának, hogy megint itt vagyok. Tudta jól, hogy mennyire szeretek olvasni, és hogy milyen sok időt szoktam itt tölteni, ezért egy szava sem lehetett. Nem is volt, miközben ellejtettem előtte, csak a tekintetét éreztem magamon, de túl sokáig azt sem, hiszen bekanyarodtam, a polcok pedig eltakartak előle.
Szívem a torkomban dobogott, pedig már nem először jártam itt tilosban. Hiába, itt az egyik legjobb én voltam, tekintve, hogy bizonyos szinten emiatt kerültem be ide, ráadásul elég sokszor is kívántam a szexet ahhoz, hogy csak úgy lemondjak róla. Ha pedig jött egy olyan lehetőség, mint amilyen a mostani is volt, hülye lettem volna lemondani róla, nemde?
Ujjaim közben az olvasóterem kilincsére kulcsolódtak, majd könnyedén lenyomtam, és szándékosan résnyire nyitva hagytam, hogy Colin odataláljon hozzám. Miközben vártam, lehúztam a bugyimat, és hátradobtam a földre. Csak ezt követően ültem fel az asztal szélére, de gondosan keresztbe tettem a lábaimat, hogy még ne jöjjön rá elsőre, hogy nem viselek fehérneműt. Abban reménykedtem, hogy elég izgatónak fogja találni, ha automatikusan benyúl, hogy bugyin keresztül megsimítson, és helyette már csak nedvességet fog találni. Már maga a gondolat is felizgatott kicsit.
Pont időben érkezett ahhoz, hogy még ne nyúljak magamhoz. Ajkaim résnyire nyíltak el, ahogy figyeltem őt, miközben bejött hozzám. Nem mozdultam meg, csak elvigyorodtam, megtámaszkodva a két oldalamon, amíg oda nem jött hozzám. Csak akkor kerestem a tekintetét, és bólintottam is egyet.
- Igaz? Szerintem is... - bólogattam egyetértően, aztán kezemet felé nyújtottam. - Ne húzd az időt, Colin! - szóltam rá kicsit erélyesen. - Úgy kell megdugnod, hogy sikítsak - végignyaltam az ajkaimon, mialatt várakozóan figyeltem őt. - Mire vársz? Gyere ide! - invitáltam magamhoz, de a lábam között már így is lüktetett, valószínűleg azért, mert lázba hozott a tiltott hely gondolata.