Amy Donovan

AMY AURELIA DONOVAN

SZÜLETTEM Maine-BAN, Castle Rock VÁROSÁBAN, 1993. augusztus 5 – ÉN. A NEVEM Amy Aurelia Donovan, ÉS ELISMEREM, HOGY prostittuáció és gyilkosság VÁDJÁBAN BŰNÖS VAGYOK.

Először is nem tudok írni magamról. Unalmas, és én nem vagyok unalmas ember. De azért megpróbálok összekaparni egy kicsit az életemből. Szóval kezdjük is a legelején… Ott születtem ahol nevelő intézetbe kerültem. A családunk elég szegény és nem vett körül minket a csillogás, ami ebből ki is szűrhető. Az évek során megtanultam keménynek és kegyetlennek lenni, mert ez elvárható. Mikor pedig 16 éves lettem, elakarták venni a házunkat. A húgom… nos róla inkább nem beszélek, nehogy ő is idekerüljön. Szóval ő feltalálta magát és hozott egy kis pénzt a házra. Dolgozott ezt azt. Én is dolgoztam, pontosabban pincérkedtem de ez nem volt elég. S közben megnyílt előttem egy teljesen más élet…
Szeptember volt és este. A lábam marhára fájt attól a nyamvadt magassarkútól és épp találkozóm volt egy fekete sráccal. Nagyon tetszett nekem helyes volt, veszélyes és pont nekem való. Tudott az anyagi helyzetemről így felajánlotta a segítségét. Egy sikátornál elmondta a tervet, ami persze nekem nem tetszett, de… és itt negy nagy DE van. Muszáj volt ezt elvállalnom. Ám mielőtt elkezdtem volna rajta kellett gyakorolnom. Pontosabban, ha így nem lenne elég egyértelmű, egy sikátorban vesztettem el a szüzességemet. A szégyen ami rajtam égett nagy teher volt, de kemény csaj voltam és vagyok. Ám a lelkiismeretem nem annyira bírta, Ha suliba mentem, mindig mindenkivel összevesztem. Nagyok voltak a hangulatingadozásaim. Többször elzárásra küldtek verekedés miatt, és ettől a szüleimmel is összevesztem. Éjszaka meg kiszöktem és különböző srácoknak adtam el a testemet, pénzért. Bulikba, mindenféle helyekre mentem és folytattam az üzletet. Senki nem tudott erről, és így volt a jó. A fekete srác aki ezt mind felajánlotta, azzal naponta találkoztam. Azt mondta büszke rám és szinte minden alkalommal rám mászott. Kezdtem elveszíteni a bizalmamat mindenki felé és ez az érzés egyre csak nőtt. Néha már-már úgy éreztem, becsapnak. Talán igaz is volt. De egy dolognak azért örültem… Még pedig annak, hogy egyre kevesebb barátom lett, egyre kevesebben csaphattak be, árulhattak el. Viszont ami mindenkivel, hozzám is elért egyszer a szerelem. Randizgattam egy sráccal és féltem, hogy egy nap megtudja én mit művelek éjszaka. Tudtam, hogy megcsalom, de a családomért tettem, akik ennek hála nem kerültek az utcára. Ám egy hét múlva minden megváltozott. A srác akit szerettem le akart velem feküdni, nekem meg nem volt kedvem ehhez. Kiszálltam a kocsijából és elmentem. S kiderült, hogy végig tudott arról, hogy idegen pasikkal fekszek le pénzért, ezt pedig hozzám is vágta. Nem tartott többnek egy rohadt k****-nál és azt gondolta, hogy így ingyen is megszerezhet. Ezért hátrafordultam és teljes erőmből bevertem neki egyet. Ő nekicsapódott a falnak, ráadásul a sarkának. Az ütés pedig túl erős volt, és elkezdett vérezni a feje. Elsírtam magamat, de nem azért mert meghalt, hanem azért mert ez a nyílt utcán történt és becsapott, pedig bíztam benne. Aztán elszaladtam, ott hagyva a srácot a földön. Úgy gondoltam, hogy senki sem látott meg engem, de tévedtem. Behívtak az örsre, és kikérdeztek. Először hazudtam, mert hát mért ne tehettem volna meg azt? Aztán kijelentették a rendőrök, hogy már egy ideje megfigyelnek… Mire rájuk ordítottam, hogy ne azért csukjanak le, mert egy k**** vagyok, hanem azért mert megöltem azt rohadt mocskot! Ők csak néztek, én pedig bevallottam mindent. Innentől pedig egyenes út vezett ide, a nevelő intézetbe… És ez mind egy nyári napon történt, egy nappal a születésnapon előtt, mielőtt még betölthettem volna a 18-at. Mondhatom marhára boldog előszületésnap volt…

– TIA CARRERE -