Jasmine ~ Crazy Bitch

JASMINE NINA LENNOX

SZÜLETTEM USA-BAN, WASHINGTON VÁROSÁBAN, 1990 FEBRUÁR 16 – ÁN. A NEVEM JASMINE NINA LENNOX, ÉS ELISMEREM, HOGY GYILKOSSÁG VÁDJÁBAN BŰNÖS VAGYOK.

Jasnek sosem volt erőssége a szakítás. Próbált az összes barátjának megfelelni, az ágyban is jól teljesíteni, mégis többen kihasználták és eldobták. A bosszú mindig édes, úgy tartják. Hát Jasminenek is is mindig az volt. Készségesen visszaadta azt a sok szenvedést, amit a pasijai okoztak. Egyesek őrültnek tartották, mások beteg elméjűnek. De akik igazán ismerték, azok merésznek. Többször ölt már azelőtt is embert, természetesen soha nem bukott le. Ügyesen csinálta, volt érzéke a gyilkoláshoz.
Akkor este is higgadtan lépdelt felfelé a lépcsőházban. 321-es számú szoba. Ott feküdt le nem is egyszer azzal a férfival, akit testestül lelkestül imádott, az mégis megcsalta. Sosem értette, hogy miért. Miért csinálják? Rögtön önostorozásba szokott kezdeni, hogy nagy valószínűséggel ő nem csinál valamit jól. De nem, ez nem így van. Igazából míg ő lelkét is kiteszi, hogy a kapcsolatuk zökkenőmentesen menjen, addig a másik fél magasról tesz az egészre. Hálátlan mind, ezt már kitapasztalta az idők során. Erősen rámarkolt a fegyverre, biztos kézzel fogta már. Mély levegőt vett, majd az ajtóhoz érve megcélozta a zárat és PAFF. Annyi a kilincsnek és a kulcslyuknak is. Eztán már csak finoman belökte az ajtót és egy újabb lövésre készen állva fogott pisztolyt exére, aki rémülten, tágra nyílt szemekkel nézett rá. A kanapén ült, valószínűleg megint csak azt az idióta focimeccset nézte.
-Elmebeteg kurva. - szólította meg Jasmine-t, akinek bájos mosoly szökött arcára.
-Köszönöm, édes. Ez igazán hízelgő. A szöszinek is így bókoltál? Vagy hogy sikerült megfektetni már az első randi után? - fejét félre billentette, érdeklődve nézegette a borostás, jóképű arcot. Le sem tagadhatta volna, még mindig érzett iránta valamit. Büszkeségből nem engedte csupán vissza az életébe.
A férfi nyelt egyet, Jas pedig leengedte a fegyvert és odasétált hozzá. Először csak fölé magasodva figyelte, hogy mit is csinál vagy hogy próbál-e védekezni az esetleg támadás ellen. Nem. Mozdulatlanul, megdermedve nézett fel a lány mélybarna szemeibe.
-Tudod, nagyon rosszul esett ám, hogy ilyen csúnya dolgot csináltál. Azt hittem szeretsz. Vagy valamit rosszul csináltam talán? - nézett rá hatalmas bociszemekkel, mintha tényleg attól félne, ő rontott el valamit. Közben biztos volt már benne, hogy koránt sincs így.
-Ne...ne csinálj semmi hülyeséget, Jas! Mindenki hibázhat..Te sem vagy tökéletes. - kezei a kanapét betakaró pokrócot markolászták és rezzenéstelen arccal állta Jasmine tekintetét. A lányban felöltött, hogy talán még sem olyan könnyű erre a férfira ráijeszteni.
Alsó ajkába harapva szét téve lábait, foglalt helyet a férfi ölében, aki nem ellenkezett, csak nyelt egyet. Rémült volt, ez tökéletesen látszott rajta. Jasnek ismét egy büszke mosoly szaladt át arcán. Szabad kezével, amelyikben nem a fegyver volt óvatosan végig simított a kockás hason, majd lentebb haladva, a férfi ágyékához érve megmarkolta férfiasságát. Mondhatott volna bármit, a teste még mindig izgatottan reagált a lány érintéseire, ennél fogva hímtagja azonnal megmerevedett. Jasmine kéjesen megnyalta Alan alsó ajkát.
-Csak nem hiányzok, kicsim? - testével teljesen az izmos mellkasnak feszült, majd nagyot harapott a férfi ajkába. Fémes ízt érzett nyelvén. Vér.
-Áú! - kiáltott fel Alan a harapással egy időben és szájához kapott. Megállapítva, hogy valóban vérzik, ledöbbenve nézett a lányra. - Te ribanc, megharaptál... - Jas szemforgatva nézett körbe a szobában. Nehéz megállapítás lehetett, ha még hangosan is kimondta. Szemeit végig futtatva a tárgyakon, nevetni támadt kedve. Alan mindig rumlis pasi volt, akinek szótárában nem szerepelt a "rend" kifejezés. A szennyes szanaszét szórva, az asztalon pedig mosatlan edények és poharak hevertek.
-Ha lennék olyan rendes, akkor most még utoljára megkaphatnál. Ha...még annyit érdemelnél. - elvigyorodott, kissé gonoszul, végül kezével, amivel addig csak simogatta a férfit, a kelleténél erősebben megmarkolta hímtagját. Alan felszisszent, izmai megfeszültek, Jasnek pedig diadalittas mosoly játszadozott szája sarkában. A pisztolyt Alan fejéhez szegezte, tekintetét mélyen az övébe fúrta.
-Viszlát, szívem. - ujja lassan bár, de meghúzta a ravaszt, expasija agya pedig a falra kenődött. Vér csöpögött a kanapéra, Jas emlékeiben a férfi csak egy halott, üres tekintetként maradt meg.
Anyja jutott eszébe és apja. Ha még mindig éltek volna, akkor valószínűleg a lány nem tesz ilyet. Akkor talán soha nem fog pisztolyt kezébe és talán a csalódást is könnyebben viselné. De nem. Neki csak egy pedofil gyám jutott, aki ki tudja mit akar még vele csinálni. Összerezzent a gondolattól és akkor döntött úgy, hogy nem fogja tovább hagyni magát. Zsebéből lassan előhúzta a mobilt és tárcsázta a rendőrséget. Miután bejelentette, hogy melyik utcába és melyik házhoz kell jönniük, a földre dobta a készüléket. Összegömbölyödött a kanapén és egyszerre minden rémes emlék felelevenedett. Amit a gyámja művelt vele éveken keresztül. Szemeiből könnyek szöktek ki, majd már vissza sem akarta tartani. Csak arra tudott gondolni, hogy legfeljebb fél óra és beviszik a börtönbe. Beviszik és szabad lesz.

CINTIA – 17– FÉL ÉVNYI TAPASZTALAT – NINA DOBREV