Carolyn és Liberty - Folyosó

Én azt az időt, amíg mások edzésen voltak, a könyvtárban szándékoztam eltölteni. Valahogy soha nem vonzott különösebben a testmozgás ezen formája, szóval nekem ideálisabb elfoglaltságnak tűnt az, hogy bújjak valami izgalmas, vagy épp hasznos könyvet. Szerencsére még a vezetőség is megengedte nekem ezt, tekintve, hogy ott semmilyen balhét nem tudtam csinálni, amivel magamra vonhattam volna a tanárok, vagy az őrök haragját. Csak csendesen üldögéltem, és olvastam, ez minden.
Amint véget ért a baseball, lassan én is összeszedtem magam. Elpakoltam magam után a könyvet, aztán mosolyogva intettem búcsút a könyvtárban üldögélő nőnek, mielőtt kimentem volna az ajtón. Nem voltam különösebben kiöltözve, egyszerű farmert, és tornacipőt viseltem, egy piros színű, kivágott pántos felsővel. Nem volt túlontúl kirívó, de nem is bújtam meg benne, mint ahogyan a szürke kisegerek szoktak. Soha nem voltam az a típus, és ezen az után sem kívántam változtatni, miután bekerültem az SNI-be. Ha már voltak szép ruháim, miért is ne hordhattam volna őket?
Ahogy a folyosón sétáltam végig, megütötte a fülemet valamiféle csetepaté zaja, amit a fürdő környékéről sodort felém a szellő, ami befújt az ablakokon. Egy pillanat erejéig megtorpantam, és csak hallgattam, hogy vajon mi lehet a gond, de mivel nem volt kedvem belekeveredni, így jobbnak láttam, ha folytatom az utamat tovább, egyenesen az egyik társalgó irányába, hátha találok ott valami normális társaságot. Néha még nekem is szükségem volt arra, hogy valakivel beszélhessek, különben végképp megőrültem volna már itt a bezártságtól. Soha nem kedveltem, ha kalitkában kell élnem, így ez nekem egyenesen kínzás volt, pedig amúgy nem is lett volna annyira rossz. Végül is, nem egy hagyományos börtön volt rengeteg ráccsal, meg minden egyébbel…
Mikor már csak néhány méter választott el a folyosó végétől, először a cigi szagára lettem figyelmes, aztán pedig az ablakban ücsörgő Libertyre. Felvontam a szemöldököm, és míg azon gondolkoztam, hogy honnan szerezhetett cigarettát, odasétáltam hozzá hosszú, komótos léptekkel, és nem sokkal mellette álltam meg.
- Nem gondolod, hogy okos döntés lenne, ha a csikket felvennéd a földről? Ha erre jön valaki, nagy bajban leszel… - jegyeztem meg elgondolkodó hangon, miközben összefontam az ujjaimat a hátam mögött, és kíváncsian pislogtam rá.